Történelmünk

Az egyesület története

A jubelum alkalmából megjelet könyvből:

Az önkéntes tűzoltóságok fő feladata kezdetben a már kitört tüzek tovaterjedésének megakadályozása, illetve eloltása volt. Az akkori igen tűzveszélyes építkezési mód, a gondatlanság, az ismeretek hiánya, a gyújtogatás, stb. számos nagy kárértékű tüzet okozott. A tűz elleni harcot vállaló önkéntes tűzoltók gyakran a férfias helytállás kimagasló példáit szolgáltatták.

A régi idők hatalmas tűzvészei során a kezdetleges tűzoltási viszonyok miatt számos önkéntes tűzoltó mások életének és vagyonánakmentése közben a sajátját kockáztatta, vagy vesztette el.

Hosszú a tűzesetek és a hőstettek sora. Akik végrehajtották, nem tartottak igényt az elismerésre, vagy a jutalomra, sokuknak az idők folyamán a neve is feledésbe merült.

Az önkéntes tűzoltók hűen teljesítették emberbaráti kötelességüket az ismert jelmondat szerint:

“Ha dúl a bősz elem, E hármat ne feledd: Erős kar, bátor szív, testvéri szeretet! Jutalmad ez legyen: betöltéd tisztedet.”

Sopron vármegye városai, községei élenjártak tűzvédelmük biztosításában.

A vármegyei tűzoltó szövetség 1902. évi jelentése szerint:

“A tűzoltóügy fejlesztése most már annyira előrehaladott, hogy a vármegyének egy községe sincsen, amelyben a tűzoltó testület ne volna szervezve…” 1889. óta Nagylózs is ezen községek közé tartozik.”
Lajtai József alezredes Sopron Városi tűzoltóparancsnok

A történetírók Loós-t a legrégebbi kastélyos mezővárosként emlegetik. 1769-ben a mezőváros fele leégett. Lehet, hogy talán éppen ez az esemény késztette a falu lakóit arra, hogy a tűz megelőzésére gondot fordítsanak. …

A levéltári iratok között megtalálható. hogy Nagylózson már 1886-ban is működött önkéntes tűzoltó egylet. Ezt bizonyítja az is, hogy az egyesületnek 40 éves fennállására 1926-ban zászlót adományoztak.

A zászlószentelés a kastély parkjában ünnepélyes keretek között történt. A zászlóadományozó zászlóanya: báró Solymosy Ödönné, zászlótartó Kardos Dezső, kürtös Molnár István volt.